Bach virágterápia – Homeopátia – Schüssler sók

0

Szerző: Hoszter Erzsi | Tartalom: Homeopátia, Schüssler-sók | Dátum: 2015-11-02

Címke:, , ,

Ahogy mélyül a tudásom a természetgyógyászat és az ezoterika területén annál inkább úgy érzem, hogy egyre többet szeretnék tudni saját magamról és a körülöttem lévő világról.

A homeopátia felfedezőjének Samuel Hahnemannak köszönetet mondok most én is, hisz Edward Bach az ő nyomdokain elindulva, homeopata orvosként hozta létre a Bach-virágterápiát, ami szelíd és csodálatos gyógymód. Örülök annak, hogy megismerhettem és van lehetőségem alkalmazni a mindennapokban ezt a terápiát magam és mások megsegítésére.

NÉZZÜK, MIK VOLTAK AZ ALAPOK!

Egy kis történeti áttekintés:


A homeopátiát Samuel Hahnemann (1755-1843), német orvos, kémikus alkotta meg és fejlesztette ki. Hahnemann az akkoriban a malária gyógyítására sikerrel alkalmazott kínafa-kéreg kivonattal (kinin)l kísérletezve azt figyelte meg, hogy egészséges embereken a szer ugyanazokat a tüneteket produkálja, mint a betegség maga. Következtetése az volt: similia similibus curantur, azaz „hasonló hasonlót gyógyít”, ami a mai napig a homeopátia első és legfontosabb elve maradt. Hahnemann feltételezte, hogy paradox módon, minél kevesebb a hatóanyag a szerben, annál erőteljesebb a hatása. Ezért sokszorosan hígította a hatóanyagokat. Később úgy tapasztalta, hogy szereinek hatékonysága nőtt, miután lovas kocsin szállították őket (a távolabb élő betegei gyorsabban gyógyultak ;-) ) ezért bevezetett egy potenciálásnak nevezett eljárást is, ami lényegében mechanikai rezgetést, rázást-ütögetést jelent.

Hahnemann eredményeit először 1796-ban publikálta, majd később az Organon nevű fő művében összefoglalta, ami több kiadást ért meg – ma is kapható.

A homeopátia gyorsan elterjedt Hahnemann határozott fellépésének, a folyóiratoknak és a korabeli gyógymódok brutalitásával szembeni érzelmi ellenállásnak köszönhetően.
Azonban a kis mennyiségek használata miatt különösen sokat gúnyolták a homeopatákat az anyagelvű hagyományokhoz ragaszkodó gyógyítás képviselői.

Ismerős? Ha valaki felfedez valami újat, valami jobbat és netán olcsóbbat és egyszerűbbet máris támadások kereszttüzébe kerül.

Alapvető különbség volt a korabeli akadémikus orvosláshoz képest az is, hogy a homeopátiás szemléletben a szervezet öngyógyító képességét igyekeztek serkenteni.
Ez az alapvető különbség még napjainkban is így van: az allopátiás orvoslás tüneteket kezel, míg a természetgyógyászat a szervezet öngyógyító képességeit igyekszik működésbe hozni – ebből következik, hogy határai is ott vannak, ameddig ezek rendelkezésre állnak. Ezért lenne üdvözítő, ha az orvoslás mindkét kezelést alkalmazná!

Mi volt a helyzet Magyarországon?
Magyarországon az 1820-as évekre vált ismertté a homeopátia. Nevét hasonszenvnek magyarították, vagy szelíd gyógymódnak nevezték. Egyre több orvos tért át erre az új gyógyító módszerre és nagy magyarjaink is előszeretettel alkalmazták a homeopátiát- többek között Széchenyi István és Kossuth Lajos.

Itt sem volt egyszerű, mert 1819-ben – a hivatalos orvosi és gyógyszerészi intézmények tiltakozásának hatására – császári rendelettel tiltották be a homeopátiát a Habsburg Birodalom területén, de a tiltást nem tartották be szigorúan és később a tiltó rendeletet visszavonták.

Az 1860-1870-es években Magyarországot a homeopátia fellegvárának tartották és több kórházban is alkalmazták (Nagyvárad, Kőszeg, Gyöngyös, Budapest)

1865-ben Almási-Balogh Pál elnökletével megalakult a Magyar Hasonszervi Orvosegylet

A későbbiekben a pesti egyetem orvosi karán homeopátiás tanszéket is létrehoztak.

Az emberek érdeklődése a homeopátiás gyógymód iránt a 19. század végére csökkent, amikor az akadémikus orvoslás több, látványos tudományos eredményt hozott, a homeopátia terén viszont nem következett be nagy előrelépés. A fentebb ismertetett egészségügyi intézményekben nagyrészt megszűnt a homeopátiás gyógyítás, egyre kevesebb homeopata orvos praktizált, a laikus homeopaták száma is lecsökkent. A homeopátia ügyét Schimert Gusztáv (1877–1955) élesztette újjá, aki 1918-tól 1944-ig az Elisabethinum homeopátiás osztályát vezette, emellett kiterjedt magánpraxist folytatott. Orvosi működésébe orvos fiait is bevonta (közülük a legismertebb Szentágothai János professzor volt).

1948-tól, illetve 1950-től a homeopátiát (más alternatív gyógymódokkal együtt) „kapitalista”, nem kívánatos gyógymóddá nyilvánították. A patikák államosításakor a homeopátiás szereket is be kellett szolgáltatni, így e módszer gyakorlása lehetetlenné vált.

Az Egészségügyi Tudományos Tanács (ETT) 1990-ben megvizsgálta a homeopátia ügyét, és közölte a minisztériummal szakvéleményét: „…a homeopata gyógymód magyarországi alkalmazásának tiltása nem indokolt.” A Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Tudományok Osztályának a komplementer medicináról kialakított állásfoglalása a homeopátiát a filozófiai alapokon nyugvó eljárások közé sorolta be.

Miután a homeopátia gyakorlása hivatalosan is újra lehetségessé vált, 1991-ben megalakult a (újjáalakult) Magyar Homeopata Orvosi Egyesület.

Kik indultak el Hahnemann nyomdokain?

A homeopátia elveit is alkalmazva fejlődött ki Németországban többek között az antropozófus orvoslás (Rudolf Steiner). Az íriszdiagnosztika felfedezője, Péczely Ignác pályafutása is laikus homeopataként indult, de később más utakra tért.
Edward Bach a Bach-virágterápia létrehozója is Hahnemann nyomdokain indult el, hisz ő is homeopata orvosként kezdte.
Wilhelm Schüssler is a kezdeti időkben homeopátiás módon kezelte a betegeit.

A Schüssler-sókról:

Dr. med. Wilhelm Heinrich Schüssler (1821-1898 ) német orvos.

Érdeklődése már korán a homeopátia felé fordult, és diplomája megszerzése után teljes mértékben homeopátiával kezelte betegeit. Homeopátiás közleményeivel sokat tett a homeopátia általános elfogadtatásáért is. Később azonban kritikai hangok is megjelentek nála, és egy olyan terápiás rendszerre vágyott, mely egyszerűbb, áttekinthetőbb, de ugyanakkor ugyanolyan hatékony, mint a homeopátia. Széles látókörű, gondolkodó, és kutató emberként nyitott szemmel járt a tudomány világában. Tudásának, tapasztalatainak és kutatásainak eredményeképpen a betegségek elsődleges okaként a szervetlen sók tényleges, vagy relatív hiányát jelölte meg.

A terápia ennek megfelelően számára azt jelentette, hogy a különböző betegségeknél az anorganikus anyagok hiányát kívülről kell pótolni.

Terápiájában 12 ásványi sót használ, melyek megléte elengedhetetlen szervezetünk kiegyensúlyozott működéséhez

Schüssler terápiás rendszere azonban nem direkt helyettesítő terápia, hanem ingerterápia a szervezet, a sejtek számára. Azaz nem a tényleges hiányt pótolja, hanem azt az ingert adja meg a szervezet számára, hogy mit kell tennie, hogy rendezni tudja az ásványi-só hiányos állapotot és hogyan legyen újra egészséges.

A Schüssler által kiemelt ásványi sók összetevőit, a tudomány jelenleg a makro, illetve a mikroelemek között tartja számon, azaz a szervezet számára elengedhetetlenül fontos ásványi anyagokról van szó. Ebből is látszik, hogy Schüssler fantasztikus megfigyelő és klinikus volt. Számára sokkal hamarabb nyilvánvalóvá váltak olyan összefüggések, melyet a tudomány csak később fedezett fel. Azonban az idők során változó tudományos megismerés nem változtatott terápiás rendszere érvényességén, melyet mintegy 150 év óta sokan megtapasztalhattak.

A Schüssler-féle terápia gyakorlatilag az alapító gyógyító munkásságát tükrözi mind a mai napig, abból semmit sem kellett elhagyni vagy lényegesen megváltoztatni, sőt ezzel éppen ellentétesen dr. Schüssler számos olyan terápiás összefüggésre rámutatott, melyek érvényességének bizonyíthatósága csak sokkal később vált lehetségessé.

A tizenkét Schüssler só:

1. Calcium fluoratum (folypát – kalcium-fluorid – CaF2)
2. Calcium phosphoricum (foszforsavas mész – kalcium-foszfát – CaHPO4 x 2H2O)
3. Ferrum phosphoricum (vas-foszfát – FePO4 x 4 H2O)
4. Kalium chloratum (kálium-klorid – KCl)
5. Kalium phosphoricum (kálium-foszfát – KH2PO4)
6. Kalium sulphuricum (kálium-szulfát – K2SO4)
7. Magnesium phosphoricum (magnézium-foszfát – MgHPO4 x 3H2O)
8. Natrium chloratum (nátrium-klorid – konyhasó – NaCl)
9. Natrium phosphoricum (nátrium-foszfát – Na2HPO4 x 12H2O)
10. Natrium sulphuricum (nátrium-szulfát – Glauber-só – Na2SO4)
11. Silicea (kvarc – kovasav – SiO2 x H2O)
12. Calcium sulphuricum (kalcium-szulfát – gipsz – CaSO4 x 2H2O)

ARCDIAGNOSZTIKA -ARCODRA VAN ÍRVA!

Schüssler doktor terápiás rendszerének kialakítását követően kereste azokat a külső jeleket, melyek rámutatnak egy-egy hiányállapot kialakulására még a betegségek megjelenése előtt. Az arc elváltozásaiban vélte felfedezni.

Követői tökéletesítették, hozzátették saját tapasztalataikat, megfigyeléseiket és kialakult a ma is használt arcdiagnosztikán alapuló Schüssler terápia.

Bach doktor mottója igen csak aktuális napjainkban is  „Gyógyítsd Tenmagad!”

Tessék, itt a lehetőség, csak mindenkinek ajánlani tudom, hogy laikusként sajátítson el ezekből a tudományokból annyit, amennyit tud!

Néhány link:

Homeopátia:
http://www.homeopatia.info.hu
http://www.hbk.hu
http://www.homeopata.hu

Schüssler-sók
http://www.arcdiagnosztika.hu

Természetesen a neten még találhatsz másutt is lehetőséget, de én a fentieket ismerem, és jó szívvel tudom ajánlani.

Ha segítségre van szükséged, nem boldogulsz egyedül, vagy egy kívülálló segítő rálátására van szükséged, akkor szeretettel várlak


Bach-virágterápiára és Schüssler – arcdioagnosztikára

MOST 2 HÓNAPIG INGYENES AZ ARCDIAGNOSZTIKA!


ELŐZETES BEJELENTKEZÉS SZÜKSÉGES!

ON-LINE BEJELENTKEZÉS

KAPCSOLAT